GDF beszámoló 1. rész
2008.05.21. 08:54
Ha megkérdezné valaki, hogy mi volt a konferencia célja, nem az jutna először eszembe, hogy „szakmai továbbképzés”, vagy a „legújabb csúcstechnológiák bemutatása a fejlesztői közönségnek”. Inkább volt az, hogy a magyar iparosok találkozzanak egymással és néhány nagykutyával, és hogy összegereblyézzék a fiatal és ígéretes tehetségeket. Persze minden konferencia ilyen, miért lenne ez más. Félreértés ne essék, nem az elégedetlenségemet akarom kifejezni, mert összességében jól éreztem magam, érdemes volt elmenni.
Nagyvonalakban a pozitívumok: Jó, hogy egyáltalán van ilyen, és talán még gyerekcipőben jár, de később fejlődhet, terebélyesedhet, örülök, hogy valakinek eszébe jutott ilyesmit rendezni. A szervezés jó volt, nem volt nagy tömeg, kevesen se voltak, jó volt a marketing és a helyszín is megfelelő volt. Kis rendezvény létére sikerült nagy neveket meghívni, és a maradék időt kitöltő előadások is érdekesek voltak.
És a negatívumok: Volt szinkrontolmácsolás, ám amikor pihenésképpen megpróbáltam azt hallgatni, villámgyorsan lekerült a fejhallgató a fejemről, mert rettenetes volt. Rosszat viszont nem akarok mondani a tolmácsokról, mert minden tőlük telhetőt megtettek; szinkrontolmácskodni alapjáraton nagyon nehéz feladat, de ha erősen szakmai a téma, akkor szinte lehetetlen magas színvonalon űzni. Utóélet: az idg egyszerűen smucig. Az még hagyján, hogy nem dobják fel azonnal az összes előadást a netre (ez is üzlet ugye), de az, hogy aki kifizette a borsos árú belépőt, az se juthat hozzá a felvett anyagokhoz, az nem jópofa (persze a VIP jegyeseknél más a helyzet). Mennyiség: nem két terem kellett volna, hanem inkább két nap, nekem gondot okozott hogy párhuzamosan voltak az előadások.
Ha egy szóval kéne jellemeznem a felvezetést, akkor annyit mondanék: kínos. A két házigazda – ha jól sejtem a Gamestar csapatából kerültek oda – megpróbált könnyeden jópofa indulót fújni a „Sziasztok kockák!” üdvözléssel. Nos, ez nem igazán volt jópofa, inkább erőltetett és izzadtságszagú, de mégis okozott meglepetést: a „Szóljon, aki itt kocka!” (vagy valami hasonló) felszólításra néhányan elkezdek hörögni hátul, mintha valami menő és titkos játékbuzerátor klubhoz tartoznának, akik még a pontos időt is fps-be sisteregnék el neked. De legalább kiderült, hogy milyen arányban vannak olyanok, akiknek nincs sok közük a játékfejlesztéshez, és valószínűleg nőket se láttak nagyon közelről. A bevezetés humorcsúcspontja később ütött be. Valahogy így szólt: „És akkor a Gamestar főszerkesztője fog néhány szót szólni. Pontosabban nem is ő, hanem csak a 3D modellje.” Ajjaj, ez fájt. Később még ugyanez az arc elsütötte ugyanezt a „poént”, amikor a közönségből kérdezett valaki valamit: „Várjatok egy pillanatot, csak felvonszolom a 3d modellemet.”
Hogy mit mondott a Gamestar főszerkesztője, arra nem emlékszem, mert valószínűleg nem mondott semmit. Viszont kisvártatva megérkezett a nap egyik nagykutyája, Dr. Michael Capps, az Epic elnöke. A programban így volt feltűntetve az esemény: „10:00 - 10:25 Epic Games (a CD Projekt jóvoltából) - Reflektorfényben a Gears of War franchise - Dr. Michael Capps, elnök” Elég ambivalens érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, mert az úriember nem csinált mást, mint végigjátszott egy szintet éppen készülő egyik játékukból (http://www.gametrailers.com/player/33918.html). Csalódtam, mert arra számítottam, hogy itt már belevágunk a lecsóba, és féltve őrzött titkokat tudok meg azonnal. De élveztem is, mert 20 méteres vásznon látni egy számítógépes játékot nem mindennapi élmény (még ha kissé sötét is volt a kép).
A következő előadó Cevat Yerli, a Crytek egyik vezetője volt. Az előadása a Crytek terveiről és az ipar jövőjéről szólt. Túl sok újdonságot nem mondott, de egy-két érdekes apróságra felhívta a figyelmem. Biztosat nem tudott mondani, fejleményekre vár(nak): milyen irányba lépnek a hardvergyártók. Meglátása szerint (és ezt osztom) a közeljövőben nem a játékok grafikája fog fejlődni, hanem a fizikájuk és a mesterséges intelligencia. Én inkább az előbbinél voksolnék erőteljes fejlődést, az AI esetében szerintem most sem a teljesítmény a szűk keresztmetszet. Persze mondott olyat is, ami nekem új volt: point-based rendering, mint lehetséges továbblépés a háromszög alapú raszterizációról. Először a voxelgrafika ugrott be, de az elnevezésben is benne van, hogy itt valami másról van szó.
Persze a másik alternatívát is említette, a ray tracing-et, kiemelve azt, hogy ez utóbbi könnyen párhuzamosítható, és ugye mi most processzoréknál a slágertéma? Több mag. Ugye.
Nálam a 3D Brigade előadása simán kiérdemelte az idei citromdíjat. Alapvetően nem lett volna rossz, laikusként betekintést nyerhettem egy japán katona modellezésébe és ennek buktatóiba. De az előadás módja kiverte a biztosítékot: az előadó ülve olvasta végig az előre megírt szöveget, ráadásul olyan módon, hogy még egy alsó tagozatosnak is szégyenére vált volna. Okosabb vagy, mint egy ötödikes? Nem biztos, de tény, hogy jobban modellezel (maradj a kaptafánál). Ami ebben az előadásban érdekes volt: a képeket mutatattak; típushibákat, amivel visszadobnak egy-egy modellt a modellezőnek. Túl sok háromszög, a modellező félreértette a referenciaképeket, fölösleges részletezés a lényegtelen momentumnál, stb. Ez sose lesz az én asztalon, de azért jó belelátni ebbe a szakmába is.
(folyt. köv.)
A bejegyzés trackback címe:
https://zsir.blog.hu/api/trackback/id/tr90479825
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.