Elindítjuk új sorozatunkat, amelyben megtanuljuk a világ összes nyelvén, hogy kell meginvitálni egy nőt egy jó kis reszelésre programnyelvén megírni első programunkat. Egyúttal minden nyelvet részletes funkcionális és esztétikai elemzésnek vettünk többféle aspektust vizsgálva.


Első a Micro$oft MS-DOS termékének kötegelt parancsfeldolgozó nyelvét vesszük szemügyre. Íme az alkalmazás:

@ECHO Hello World!

Esztétikai észrevételek:

Érdemes megfigyelni az utasítás elé illesztett @ (at) jelet, amely gördülékenységével indítja meg az utasítás egetrengető dinamikáját. Ez jó felvezetés az ezután kövekező, erőteljes hívószónak, az ECHO-nak, amely keménységével felidézi bennünk az ókori hadvezérek ellentmondást nem tűrő hangját, így célratörően vezérli a műveletsort. Érdemes észrevenni, hogy a görög eredetű echo szó, visszhangot jelent, ami egyrészt kapcsolódási pont a természethez, másrészt rejtett jelentése, hogy az informatikai eszközök nem öncélú gépek, hanem a felhasználóval szoros szimbiózisban működő reaktív szerkezetek.


Technikai észrevételek:

Hogy jobban belelássunk az akkori legfejlettebb interpreter technológiába, idézzünk vissza egy párbeszédet, amely rendszer fejlődésének hajnalán hangzott el.

Steve: Te, Billidszí, az odáig oké, hogy eladtunk egy operációs rendszert az IBM-nek, de most mégis, hogy az istenbe csináljuk meg fél év alatt?
William: Ne aggódj, Sztívibí, van egy tervem.

Ajánlott olvasmány: A DOS rövid története

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.