A kiállítás, az Elektronik Szuperszonik Expo (tényleg, nem tudja valaki, hogy miért nevezik E3-nak?) háromszázhatvannegyedik napján már kicsit fáradtak vagyunk, de ezek a fejlesztők, meg a fejesek valahogy nem tudják abbahagyni a partizást és a hétpecsétes titkok kifecsegését. A mai riport igazából már a kórházban készül, mert a zsír szerkesztőségét kicsit megviselte a két kilogramm és huszonhárom dekagramm kokain, a nyolc kilogramm és hét gramm cannabis származék, a száztizenhét liter és kilenc deciliter elfogyasztott sör, és akkor a hoszteszlányokról még nem is beszéltem, akik ott se voltak a standokon, mert egyszerűen nem volt rá idejük. Na, ennyit a statisztikákról ;) vágjunk bele!

 

Az EA a hazai piacot célozza meg a Need for Speed új részével, amelynek címe: Need for Speed: Kihagyhatatlan AKCIÓK! (a borítón még az angol cím szerepel). A kiadó tisztában van vele, hogy a magyar vásárlók árérzékenysége példa nélküli, így remélik, hogy népszerű lesz a játék, amely már eleve leakciózva kerül a boltokba.

Ezúttal sem csalódtunk; a sorozatra jellemző hagyományok megtartása mellett rengeteg újítás is bekerült az aktuális részbe. Természetesen száguldás most is állandó, de ezúttal egy kissé durvább lett a játékmenet. Erről tanúskodik az új játékmód, az „Utolsó darabok” is, amelyben minden eszközt bevethetünk (tolakodás, mutogatás, verbális agresszió, az ellenfél kilökése a raktárba), hogy kiiktassuk riválisainkat, és lekaphassuk a polcról az utolsó dobozt. Jogosítványunk ezúttal nem lesz, azonban kapunk egy úgynevezett „Supershop” kártyát, amivel pontokat gyűjthetünk vásárlásaink során. Érdemes is gyűjtögetni, hiszen ahogy haladunk előre a játékban, a pontok beváltásával egyre több előnyre tehetünk szert ellenfeleinkkel szemben. Például, ha összegyűjtünk negyven pontot, akkor átrakhatjuk a büdös kölyköt a kocsiból a csomagmegőrzőbe, így nyugodtan vásárolhatunk. Azonban nem csak hűségpontokat gyűjthetünk, hanem rákerülhetünk a boltok feketelistájára is, ha túl gyakran távozunk fizetés nélkül. Ha összegyűjtünk húsz feketepontot, a security-sek már parkolóban elkezdenek követni, és azonnal üldözőbe vesznek, ha kiszúrják, hogy becsúszik egy pendrive vagy egy konzervkaviár a zsebünkbe, és persze a testüregvizsgálat sem maradhat ki.
Sajnos negatívumok most sem maradhattak ki. Az EA-ról tudjuk, hogy piaci szempontok miatt sajnos sokszor túl korán jönnek ki egy-egy nagyobb névvel. Ebben az esetben is ezt történt, hiszen a kiadó azt akarta, hogy még a karácsonyi roham kezdete előtt a polcokon legyen a doboz. Ennek az eredménye, hogy most is sikerült néhány hibát hagyni a már aranylemezesnek nyilvánított verzióban. Ilyen például, hogy a menüben, ahol különböző festésekkel, gumikkal, felnikkel, matricákkal, DVD-vel, plazmaképernyővel és egyéb extrákkal tuningolhatjuk fel járgányunkat, a képernyő tetején igen feltűnő fordítási hibát láthatunk: „Pimp my bevásárolókocsi”. A nagy kapkodás miatt a fizikai motor kidolgozása is gyenge lett, akárhogy is igyekeztem, egyszerűen képtelen vagyok driftelni a kocsival, pedig ez minden részben benne volt idáig. De ezek a hibák már a sorozat védjegyévé váltak, úgyhogy kijelentjük, a trónkövetelő méltó folytatás egy hajmeresztő bevásárláshoz. Megjelenés novemberben a teszkó, a madaras teszkó, a kóró polcain és a metró ülésein.
Az EA még mutogatott egy-két unalmas címet, de már megszoktuk, hogy semmi mást nem csinálnak, mint odaírják az aktuális évet minden sportjáték neve után, és változatlanul dobozolják be az „új játékot”.

 

Nem csoda, hogy a Microsoft titokba tartotta - vagy - fű alatt jelentette be az Halo új részét (kívánt rész aláhúzandó), hiszen a gyorstesztünk után kijelenthetjük, hogy Halo: Duck Hunt 2, még korántsem az a piacképes produktum, amivel oda lehet állni a nyilvánosság elé.

A történet szerint Master Chief túlélve ezer csatát jól megérdemelt nyugdíjas éveit tölti az afrikai szavannákon. Persze most sincs egyedül, hiszen bajtársa, Bodri, a hűséges vadászeb mindenhová elkíséri, így MC kedvenc időtöltésére, a kacsavadászatra is. Itt kapcsolódunk be a sztoriba.
Az Xbox-hoz szokott játékosoknak kissé különös lesz, hogy a játék most játékvezérlővel egybecsomagolva érkezik a boltokba. Ez akár bizakodásra is adhatna okot, de le kell, hogy hűtsük a kedélyeket, a mellékelt pisztoly használhatósága egyelőre finoman szólva is kétséges. Nem elég, hogy a vezérlő egy több éves Nintendo liszensz alapján készült, de minden harmadik lövésnél a megszokott puskahang helyett a Windows™ ding.wav™-ját játssza le beépített hangszóróján keresztül. Nem tudjuk, hogy ez csak a rendszer kiforratlanságának köszönhető, vagy inkább marketingfogás, de a Microsoft™-ot ismerve van egy olyan érzésünk, hogy a mostani, minden tájjelleget nélkülöző környezetet is ki fogják cserélni a játékban a Windows™ alapértelmezett™ háttérképernyőjére™.
De nem csak negatív benyomásaink vannak. Meglepő, hogy az új részben mennyire változatosak az ellenfelek. Az egyszerű házikacsa mellett a bolti változatban fel fog bukkanni a récefélék családjának minden képviselője, a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe tartozó mind az 55 nem és mind a 161 faj. A demo verziót letöltőknek meg kell elégedniük fütyülőludak nemzetségével, annak is nyolc fajával. Ezek: Feketehasú fütyülőlúd (Dendrocygna autumnalis), Sujtásos fütyülőlúd (Dendrocygna bicolor), Pálmafütyülőlúd vagy karibi fütyülőlúd (Dendrocygna arborea), Vándor fütyülőlúd (Dendrocygna arcuata), Sarlós fütyülőlúd (Dendrocygna eytoni), Gyöngyös fütyülőlúd (Dendrocygna guttata), Jávai fütyülőlúd (Dendrocygna javanica), Apáca-fütyülőlúd (Dendrocygna viduata).
A sorozatban mindig is nagyon jó volt a mesterséges intelligencia, minden ellenségnek külön egyénisége, taktikája van, teljesen egyedi élelemszerzési és párosodási stratégiával. Azonban az új főellenségek kidolgozása meglehetősen gyengére sikerült. Nem nagyon értem például, hogy Donald-nak az első bossnak miért kell annyit szövegelnie, ahelyett, hogy meghallva Bodri eszelős csaholását, azonnal menekülni kezdene. De ne keseredjünk el, ez csak béta, amit az MS még be sem jelentett, úgyhogy akár lehet is belőle valami, várjuk.
Mindenki tudja, hogy a Microsoft a játékiparban jelentéktelen szerepet tölt be, úgyhogy más bejelentéseikről most nem számolunk be.


Ezzel a résszel zárul az idei E3-as beszámolónk, remélem jövőre is velünk lesztek. Megemlíteném még a gamesradar lelkes kis csapatát, akik saját bevallásuk szerint példaképüknek tekintik a zsírt. Látjuk, és értékeljük a küszködést, hiszen segítségükkel megtudtuk, hogy hogyan is néz ki a kiállítás belülről. Nézzétek meg ti is :)

 

[Kattints ide, ha elolvasnád az előző napok beszámolóit is]

[Kattints ide, ha szeretnél még borítókat nézegetni]

[A kotaku itt olyan játékokról ír, amelyek nem voltak az E3-on]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.