Forrás

Könnyedén nyomon követhetjük a programozók törzsfejlődését az általuk írt "Hello World!" szerzeményeik segítségével. Lássuk:

Általános iskola:

  10 PRINT "HELLO WORLD"
  20 END

Középiskola:

  program Hello(input, output)
    begin
      writeln('Hello World')
    end.

Egyetemista:

  (defun hello
    (print
      (cons 'Hello (list 'World))))

Vajon hogy nézni ki egy egyéni megrendelésre készült, üzleti alkalmazás debugolása ezzel a módszerrel? (FS-HQ ajánlott)

Ha esetleg HD tévénk van az sem gond. Így néz ki a Boulder Dash rajta.

Bővebben itt...

Ha összekombinálom a következő szavakat: lego, 8-bit, stop-motion, demo; akkor abból csak valami jó sülhet ki. Ha valaki nem így gondolja, az zárja be a böngészőt, kapcsolja ki a számítógépét, és menjen, élje a get-a-life, get-a-vagina vagy miazizéjét, reallájfját. Aki maradt az gondoljon arra, hogy mivel töltötte az utolsó 1500 szabadidőként elfecsérelt óráját, majd nézze meg a videót és elmélkedjen azon, hogy akár ez is lehetett volna a végeredmény.

Bár beraktam ide is a videót, inkább azt tanácsolom, hogy az alul lévő youtube linkre kattintsatok és HD-be teljes képernyőn nézzétek meg.

Youtube link

A múltkori rendező algoritmusokról szóló bejegyzés annyira érdekfeszítő volt, hogy képzeljétek, közbeszéd tárgya lett: egy hozzászólás is született. Ez a hihetetlen siker folytatásért kiált, ezért most előkaparok egy újabb rendező algoritmus vizualizációt. Még mielőtt elkezditek nyomogatni, szólok, hogy ez nem az én szellemi termékem, a készítő weboldala itt található: http://www.geocities.com/siliconvalley/network/1854/Sort1.html

A gombokat nem magyarázom, aki nem jön rá, mire valók, az inkább ne foglalkozzon algoritmusokkal, az építőipari karrier is szép.

Érdekességek még a témában:

Többféle rendező algoritmus

Rendező algoritmusok "elmagyarázva"

Hasonló a bejegyzésben lévőhöz, de több algoritmus van benne

Néhány jómunkásember segítségével teljesülhetett egy gyermekkori álmom. Mindig is kíváncsi voltam, vajon hogy nézhet ki a Super Mario Bros belülről. Itt a válasz:

Vajon mennyi gonosz gomba fér el ilyen kicsi helyen?

Megtudhatjuk azt is, hogyan sikerült eltalálni azokat a hülye kacsákat.

Ugye látszik a képen, a kifinomult elsütő mechanizmus?

Itt pedig van egy galéria még több röntgenképpel.

És végül szereztem egy bennfentes, szupertitkos rejtett kamerás felvételt egy szakszervezeti összezördülésről.

A mai google-keresés-naplóból kibogarászott olvasói kérdés a következő:

"hogy lehet wow-val játszani internet nélkül?"

A válasz: sehogy (igazából lehet, de akkor sincs értelme). Bárcsak minden bejegyzést ilyen gyorsan meg tudnék írni.

(Olvasói kérdéseket nem csak én tudok a web naplóból kibogarászni, ti is küldhettek a zsir.blog.hu[kukac]gmail.com-re)

Második forráskódelemzésünk a BrainF*ck nevű, programozók és tervezők körében is méltán híres nyelvvel foglalkozik. A BrainF*ck napjaink nélkülözhetetlen, cutting-edge informatikai eszköze, ami nélkül nehezen képzelhető el modern, digitális világunk.

Hello World in BrainF***. No comment character exists. ++++++++++[>+++++++>++++++++++>+++<<<-]>++.>+.+++++++ ..+++.>++.<<+++++++++++++++.>.+++.------.--------.>+.

Történeti áttekintés

Az általános vélekedés az, hogy a BrainFuck nyelvet Urban Müller fejlesztette ki, mégpedig azért, hogy ne okozzon neki fejfájást a compiler megírása, és hogy halálra idegesítse a programozókat. Ez a történet egy egyszerű kacsa, egy városi legenda, amit az eredeti készítők terjesztették el, mert féltek a lincseléstől. Az igazság az, hogy a nyelvet a Burda szerkesztősége specifikálta, és varrodai gépsorok programozói implementálták azzal a céllal, hogy megkönnyítsék a konfekciódarabok előállítását, amit a homoszekszuális tervezők egyedi designtermékként árusítottak a világ különböző pontjain. De sajnos a nyelv nem felelt meg az elvárásoknak, mert az ASCII kódkészletben nem volt görbe vonal, így a gyártósorok csak katonai díszegyenruhákat tudtak leszabni. Emiatt a készítőknek menekülnie kellett a feldühödött homoszekszuális divattervezők elöl, majd később kiagyaltak egy mesét. De ekkor már nem volt megállás, a nyelv elkezdett fejlődni, és diadalútja a mai napig nem fejeződött be.

Technikai észrevételek

A kód önmagáért beszél. Innen kiindulva már egyszerűen készíthetjük el a diverzifikált szelekción alapuló genetikus algoritmust, amely megvalósítja az első gyakorlófeladatot, az automatikus arcfelismerésen alapuló báli nagyestélyit.

Esztétikai észrevételek

A ruhadarab egységesen fekete, de az anyagok igen változatosak, a bőrhatású taft-tól kezdve egészen a selyemfényű shantung-ig, ami különleges tónust és fényhatást hozott létre az öltözéken a fekete színvilágon belül. Hordható, mégis teljesen egyedi stílusú darab, amely szeretné megőrizni a manapság teret vesztett couture vonalat.

Linkek

Hivatalos magyar brainfuck oldal
Wikipedia

A mai "olvasói kérdésünk" a következő:

"word új dokumentum makróval"

Ez nem egy bonyolult kérdés, annyira nem az, hogy megkérdezném az illetőt, aki erre keresett rá, hogy miért nem próbálkozik a Word makrófelvevő funkciójával. A legtöbb ember, aki Word-öt használ egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy mennyire hasznos dolgok rejlenek a felszín alatt. Az egyik ilyen dolog az, hogy ha "felveszünk" egy makrót, akkor abból tovább alakítható VBScript kód keletkezik.

Aki tud egy kicsit is programozni, annak nagyon sok lehetőség nyílik meg ezáltal, hiszen nem kell ismerni az egész objektum-modellt, vagy napokig referencia doksikat bújnia, egyszerűen "fel kell vennie", azt amit le akar programozni. Szóval ha megpróbálta volna az illető megnyomni a felvétel gombot, akkor a következő sort kapta volna eredményül:

Sub Macro1()
'
' Macro1 Macro
' Macro recorded 9/11/2009 by X Y
'
    Documents.Add DocumentType:=wdNewBlankDocument
   
    Application.Documents
End Sub


Persze ezt tovább egyszerűsíthetjük, hiszen az összes paraméter opcionális, és az üres word dokumentum az alapértelmezett. Tehát:

Documents.Add

Ennyi. Válaszoltunk a kérdésre. De ennek önmagában nincsen sok értelme, hiszen ezt egy gombnyomással megoldhatjuk, pont ugyanannyival, amennyivel a makrót el tudjuk indítani. Úgyhogy csináljunk még valamit. Mondjuk gépeljünk be némi szöveget.

Selection.TypeText "Lorem ipsum dolor sit amet, "
Selection.TypeText "consectetur adipiscing elit. "
Selection.TypeText "In ac est eu dui rutrum "
Selection.TypeText "porttitor eget vitae tortor."


Majd mentsük el a művünket

ActiveDocument.SaveAs ("c:\loremipsum.doc")

Így még mindig értelmetlen a word makrónk, de ebből már kiindulhatunk, és létrehozhatunk valami értelmeset is.

A zsír híres arról... igazából nem híres, úgyhogy kezdem újra. A zsírra jellemző, hogy átlagosan kéthavonta újabb rovatötlet indul, és mindegyik rovathoz egyetlen egy bejegyzés születik. Egyszerűen imádunk belekezdeni olyan dolgokba, amit aztán soha nem fejezünk be. Szóval folytatódik a méltán híres... mármint ez a szép tradíció (tízből kilenc etnológus ezt ajánlja) és elindul az olvasói kérdések rovat. Ez idáig jól is hangzik, de a gond az, hogy még soha a büdös életben nem kérdezett tőlünk senki semmit, úgyhogy a következő trükkhöz kell folyamodnunk. Időnként belesünk a google keresési statisztikában, és ha találunk nyelvtanilag értelmes (ez ritka amúgy, lásd: "c++ fejlesztő repülés hup", "emberek aki mögött rambo elbujhat", "ingyenes star warsos csillagok háboruja online játékok") kérdésre hajazó mondatot ÉS (most jön a fontosabb feltétel) körülbelül két perc alatt tudunk válaszolni rá imitálva, hogy rengeteg munkával újabb érdekes, közérdekű és hasznos bejegyzést adhatunk az információra éhes tömegeknek, akkor nem habozunk. Ráadásul így azt a benyomást kelthetjük, hogy törődünk a közönségünkkel és ápoljuk kapcsolatainkat. Igazán zseniális húzás.

So, nézzük a mai kérdést, ami eredeti formájában így hangzik:

"Távoli asztalról bejelentkezett felhasználó korlátozása"

Egy kicsit zavarban vagyok. Ha már bejelentkezett, akkor nyilván nem az a gond, hogy nem is tud belépni. Ha meg már ott van, akkor úgy viselkedik, mint bármelyik felhasználó független attól, hogy hogyan lépett be. Nos, akkor fordítsuk le a kérdést, nekem ez a tippem:

Távoli asztallal bejelentkezni tudó felhasználók kiválasztása

Így már jobban hangzik. A megoldás nagyon egyszerű, keressük meg a "My Computer" (Sajátgép) ikont, kattintás jobb egérgombbal, majd a "Properties" (Tulajdonságok) menüpont kiválasztása.

Ezután keressük meg e "Remote" (Távoli használat) fület, majd nyomjunk rá a "Select Remote Users" (Távoli felhasználók kijelölése) gombra.

Innentől kezdve pofonegyszerű dolgunk van, az "Add" (Hozzáadás) gomb megnyomása után beírhatjuk azok a felhasználók neveit, akinek engedélyezzük a belépést távolról.

A távoli elérést még egy dolog befolyásolhatja, és ha ez nincs beállítva rendesen, akkor nem fogunk tudni csatlakozni. Indítsuk el a Felügyeleti eszközök mappában található "Helyi biztonsági házirend" programot. Valami ilyesmit fogunk látni:

Keressük meg a képen látható kulcsot, és állítsuk be.

Tádám.

Eltérően a tavalyi (2008-as első, második és harmadik beszámolónk) utunktól idén kissé más megközelítésben vizsgáltunk meg az E3 aktuális felhozatalát. Természetesen most sem szánalmas, tollashátú, töketlen, idióta, csőlátású, palimadár, fogalmatlan tucatújságíróként sodródtunk a hordával, hogy semmitmondó, népbutító, demagóg, értéktelen, közhelyes, aljainformációkra tegyünk szert unalmas, béna, populista játékokról ostoba, agypusztító, z-kategóriás, igénytelen előadásokon.

Ugyan most nem bulizgattunk együtt a játékipar legnagyobb naplopóival, hiszen ez elég erősen megterhelte a tavalyi büdzsét (a barmok még mostanában is küldözgetik a hülye sajtótájékoztatóikra meghívókat, tuti, hogy arra számítanak, hogy megint viszünk valami mókát), azonban más módszerrel sikerült a dolgok mélyére ásnunk, és különféle álcákba bújva vegyültünk el a forgatagban és hoztuk el számotokra a legérdekesebb értesüléseket. De minek is húzzuk az időt, csapjunk a gulyásba.

Sanyi hoszteszlánynak öltözködve szimatolt az Activision standja körül, amikor arra lett figyelmes, hogy az egyik nyakkendős amorf arckifejezéseket villantva, kezében egy húsz euróst lengetve félreérthetetlen ajánlatot tesz. Miután egy tökönrúgás beiktatásával tisztázták a félreértést, az öltönyös egy nem szabványos repicsomaggal akarta elsimítani az ügyet, így került tesztelőnk kezébe az Activision egyik titkos projektje.

A játék egy eredeti húzással próbál újítani az elcsépelt strici-szimulátorok palettáján. Az eddigi árkád jelleget most a háttérbe szorították, ezúttal a realizmuson van a hangsúly. Így a játéknak aktuálpolitikai mondanivalója is van, hiszen a kerettörténet a fergeteges 2009-es gazdasági világválságba ágyazódik. Főhősünk, Yzibit, egy zsidó vallású manhattani fekete bróker, aki miután mindenét elvesztette a tőzsdén, biciklisfutárnak áll, hogy újra felépítse egzisztenciáját. Azonban a szerencse nem szegődik mellé, már első napján áthajt rajta egy kamion, és mielőtt kómába esik, utoljára ezeket a szavakat hallja: „Mit képzelsz magadról, ki vagy te? Kevin Bacon?”. Csodával határos felépülése után más választás híján magára kapja a maradék családi fuxot, a krokodilbőr csizmát és a fehér nercbundáját, majd áruba bocsátja utolsó értékesíthető vagyontárgyát: a feleségét. Itt lépünk be a játékba, feladatunk a kis családi vállalkozásunk felvirágoztatása lesz.
A készítők kitettek magukért, már a fejlesztés kezdetekor liszenszelték a Hullámzó Kebel Technológiát, így a látnivalókra nem lesz panaszunk. Ha mégsem vagyunk megelégedve, micropayment rendszerben vásárolhatunk cuki kis feleségünknek édes kis kiegészítőket, mint például fehérneműt, napszemüveget, korbácsot, stb. Azonban hősünk, Yzibit se marad eszközök nélkül, vásárolhatunk neki boxert vagy baseball ütőt, arra az esetre, ha az asszonyka lázadozgatni kezd, vagy esetleg egy problémás ügyféllel akad dolgunk.
Összegezve jó kis szórakozásnak ígérkezik a korhatár besorolással még nem rendelkező játék. Az sem utolsó szempont, hogy sok olyat tanulhatunk a játékból, amit akár a valós életben is hasznosíthatunk.

Ez a videó igen látványosan mutat be két alapvető keresési algoritmust (bubble és quicksort) és a köztük lévő teljesítménykülönbséget. Fejlesztőként manapság nem sokat kell ilyesmivel foglalkozni, de azért nem árt, ha valamennyire tisztában vagyunk az alapokkal.

Akit bővebben érdekel a téma, az nézze meg ezt a videót is. Elég régi, de nagyon látványos felvétel, amin többféle algoritmust is összehasonlítanak.

Ha végigolvassuk a Pure mesterséges intelligenciájáról szóló cikket, akkor az első gondolatunk az lehet, hogy ez az egész csalás, ami teljesen tönkreteszi a játékélményt. A játék készítői minden tudásukkal azon dolgoznak, hogy a játékos lehetőleg akkor is nyerjen, ha történetesen hátramenetben nyomja le a versenyt, egyik kezében egy szendviccsel, a másikban egy cigivel, miközben fél szemmel a meccset sasolja a tévében.
Ha azonban egy kicsit elgondolkodunk a leírtakon, akkor rájöhetünk, hogy szinte minden esetben „csalásról” kell beszélnünk, ha egy játék MI-je kerül szóba. A kérdés csak annyi, hogy mennyire átlátszó a trükk és hogy mennyire inkorrekt a csalás. Ha a játékos észreveszi a dolgot, akkor abban a pillanatban lőttek az egész játékélménynek. Erre tipikus példa a legtöbb autóversenyzős játék. Már nem tudom pontosan, hogy melyik játékban (valamelyik NFS rész, vagy talán a Grid) láttam, hogy körülbelül ötpercnyi egyhelyben álldogálás után simán utolérem a többi versenyzőt, akik éppen életre-halálra szóló küzdelemben várakoznak rám. Nevetséges volt.

A másik sarkalatos kérdés, hogy lehessen-e állítgatni a nehézségi szintet. Ebben az esetben fejlesztőknek két rossz lehetőség közül kell választani: ne legyen beállítás, így sokaknak túl könnyű vagy túl nehéz lesz a játék (-> szűkül a potenciális piac); legyen beállítás, így viszont a játékélmény sérülhet. A játékos számára legjobb választás, a legnehezebb fokozat általában túl nehéz, hogy belekezdjünk, kiismerjük a játékot, a legkönnyebb pedig egyszerűen derogáló. Így marad a kompromisszumos megoldás, ami értelmetlenné teszi, hogy egyáltalán állítgatható legyen a nehézségi szint. Ennek a kérdésnek a megoldására készülnek manapság az olyan adaptív technikák, mint amit a Pure esetében is megvalósítottak.

Nem véletlen, hogy manapság a fizika mellett az MI ez egyik legdinamikusabban fejlődő terület a játékiparban. Ez nem rossz hír, hiszen ennek masszív fejlődésével javulhat a játékok minősége, amire manapság igencsak szükség van. Sajnos a tökéletes mesterséges intelligencia még nagyon messze van. Az lenne a jó, ha a gépi intelligenciának ugyanolyan lehetőségei és korlátai lennének, mint az emberi játékosnak: nem látunk át a falon, a fákon, a bokrokon; korlátozott reakcióidő; stb. Az ilyen színvonalú megvalósítás azonban még messze van.

[1. rész]  [2. rész]  3. rész

Implementáció

A cikk eredetijét Eduardo Jimenez publikálta a Pure című játékról a Gamasutra portálon

Itt volt az ideje, hogy nekirugaszkodjunk az implementációnak. Előrukkoltunk egy olyan módszerrel, ami ebben az esetben teljesen jól működött: úgy döntöttünk, hogy minden MI karakter megpróbál megcélozni egy helyet, ami a játékos előtt vagy mögött van x méterrel. Ha az elérni kívánt pont előrébb van, akkor az érték pozitív lesz, egyébként negatív.

Ezután – ahelyett, hogy a játékos helyét vettük volna figyelembe – az MI versenyzők képességeit dinamikusan hozzáigazítottuk ahhoz a helyhez, amit az MI megcélzott. (Bár az igaz, hogy ez a pozíció a játékostól függ.)