A tagline a blog címe alatt lévő néhány soros szöveg, ahol megfogalmazhatjuk, hogy szerintünk miről is szól a blogunk. Néhány aprócska trükk bevetésével többféle gondolatot is közölhetünk a nagyérdeművel. Ezeket egy, a sablonba elhelyezett szkript váltogatja véletlenszerűen kiválasztva az általunk megadott címekből. Készítettem egy videót is, amelyben lépésről lépésre láthatóak a szükséges lépések, így a kevésbé felkészült felhasználók is megpróbálhatják beüzemelni a szkriptet.

Először le kell tölteni a szkriptet innen (jobb egérgomb/mentés másként...)

Ha nincs ötletünk, hogy mit csináljunk a szkripttel, akkor nézzük meg a tutorial videót (új ablak UPDATE: sajnos a mediafire nem engedi a direkt hivatkozást, töltsük le az swf fájl és nyissuk meg a böngészőben).

Ha esetleg nem működne a videó, akkor a következő címről letölthetjük:
http://www.mediafire.com/?sharekey=6c0627802751ca97d0d290dca69ceb5ce04e75f6e8ebb871

Egy félmondat erejéig már volt szó a warez sceneről. Most egy interjú segítségével bepillanthatunk a kulisszák mögé. De mielőtt elolvasnátok, először nem árt tisztázni, mi mit jelent a szövegben:

• warez scene
  Azonkan a csapatoknak az összesége, akik azzal foglalkoznak, hogy szoftverek, játékokat, filmeket, stb alakítanak olyan formára, ami egyszerűen, mindenféle védelem nélkül terjeszthetőek legyenek. Mindezt anyagi ellenszolgáltatás nélkül (ez utóbbi nagyon fontos).
• release, rls
  A scene által létrehozott és terjesztett akármilyen termék (software, film, stb.) egy csomagban összeállított formája
  
• nfo
  Egy szöveges fájl, ami a release-zel és a csapattal kapcsolatos tudnivalókat tartalmazza
• FAREWELL
  Ha egy csapat megszűnik, akkor az utolsó release-be raknak egy üzenetet, amiben kifejtik, hogy miért is oszlottak fel.
• nuke
  A scene bizonyos minőségi elvárásokat támaszt a release-kel szemben. Ha egy release nem felel meg ezeknek a kritériumoknak, akkor azt egy erre specializálodott csapat nuke-olja, azaz "érvényteleníti". A csapatok között verseny van, hogy ki tud előbb release-t készíteni a friss anyagokból, ezért a nuke elég gyakori.
• ftp
  Olyan internetes szerver, ami fájlok letöltésére szolgál.
• smsweb, fizetős ftp
  Na, őket nagyon utáljuk. Ftp szervereket töltenek fel a csapatok munkájával, és pénzt kérnek a letöltésért. Vagy a csapatok ingyen munkájából húznak hasznot, és/vagy rossz minőségű anyagokat raknak fel (így ráadásul azt is átverik, akik fizetnek). Ráadásul ők azok, akik utálatos spamüzenetekkel bombáznak minket (Szia Géza, Timi vagyok, itt a szerver címe, amiről múltkor beszéltem... anyád)
• p2p release
  Olyan release, amit nem scene csapat készít, hanem bárki más, aki ezt megosztja bármelyik fájlcserélő hálozaton.
• traderkedés
  Ezt a kifejezést még nem hallottam, de ha jól sejtem, akkor az traderkedik, aki pénzt csinál a release-ekből. De lehet, hogy a terjesztők cserélgetik a releaseket.
  
• dupe
  Olyan release, amit már egy másik csapat kiadott.
• retail
  Olyan release, amely tartalmában megegyezik a bolti verzióval.
• rip
  Olyan release, amelyből kimaradtak bizonyos tartalmak, például egy játék esetén a zene vagy a felvezető videó.

Tehát következzen az interjú. Tovább...

A demoscene eredetileg a korai játékmásolgató klubokból alakult ki. Az akkor játékfejlesztő- és kiadócégek hamar rájöttek, hogy a termékeik könnyen és olcsón reprodukálhatóak, ezért elkezdtek másolásvédelmi megoldásokat kifejleszteni. A tehetséges amatőr coderek meg azzal foglalkoztak, hogy ezeket a védelmeket visszafejtsék és kiiktassák. Persze büszkék is voltak a tevékenységükre, ezért minden játék elé odarittyentettek egy rövid, intronak nevezett kis programocskát, aminek a célja a készítő megnevezése volt. Hogy ez ne legyen olyan unalmas, megtoldották a dolgot mindenféle effekttel, hullámzó betűk, forgó tárgyak, stb.

Nem sokkal a SIGGRAPH 2008 után, augusztus 25. és 27. (helyszín: San Jose Convention Center, California) között kerül megrendezésre az Nvidia szokásos évi pofavizitje. Aki szereti a Battlestar Galactica-t, annak érdekesség lehet, hogy fel fog lépni Tricia Helfer, aki mesélni fog a speciális effektekkel gazdagon megáldott sorozatról.
Nekem sajna nincs lehetőségem elmenni, de akinek esetleg lesz, az megdobhatna némi infoval, prezentációval, ilyesmikkel.

Az "nag gil hul fu" stílus félelmetesen hatékony. Hihetetlen mértékben támaszkodik az ezidáig rejtett szellemi energiára, a "fo gnik-cuf"-ra (nézzétek meg a videón a feltörő elementális erőt 0:52-nél). Hátránya, hogy tökéletes angoltudás kell az elsajátításához (kifogástalan british english accent-tel).

Kezdetben vala az email, a levelező lista, a BBS, a USENET, vendégkönyv és aztán beköszöntött a kánaán és megérkezett a internet újabb vívmánya, a fórum. Később aztán a vezérhozzászólásból és az exhibicionizmusból kialakult a blog, de ne szaladjunk előre, vegyük nagyító alá az össztársadalmi csevej elektronikus szupermédiumát. A USENET (amelyet ma leginkább a Google Groups által ismerünk) tulajdonképpen már fórum volt, hiszen a témakör megjelölésével megpróbálta irányítani az eszmecserét, de a technikai keret egy idő után már nem volt elégséges. Szükség lett egy kiforrottabb, jóval több funkciót kínáló formátumra, és ezt a szerepet vállalta fel a fórum.

De ez már egy régi történet, nézzük mivé fejlődött azóta a fórum.

Az eredeti cím így szólt: "Tipikus fejlesztői és szemléletbéli hibák különböző portálok felhasználói regisztrációjánál". Jól hangzik, mi? Mint egy egyetemi értekezés, csak sajnos nem fér ki a címsorba. Ennyit a tudományról, amúgy sem szabad túl komolyan venni önmagunkat. Arról lesz szó, amitől állandóan a falra mászunk. So, lássuk a listát:

A regisztráció után a portál nem léptet be azonnal (meg kell várni az aktiválást) vagy aktiválás után nem léptet be automatikusan

Ergonómia. Ez a kulcsszó. A leggyakoribb fejlesztői hiba, hogy a fejlesztő, tesztelő és megrendelő triumvirátus egyik tagja sem gondolkozik el azon, hogy mi fog történni, ha a portáljukat egy felhasználó elkezdi használni. A fejlesztő minél előbb túl akar lenni rajta, a tesztelő egyféle felhasználói sémát követ, a sajátját, a megrendelő meg nem foglalkozik a részletekkel, van regisztráció, oszt kész, de hogy milyen, az senkit sem érdekel.

Citromdíj: majdnem mindenki. Tisztelet a kivételnek.


Késleltetett funkcionalitás biztonsági okokra hivatkozva

A regisztráció célja az, hogy valamilyen funkciót elérhessünk. Ha ennek ellenére a hosszas folyamat után mégsem sikerül, akkor nagyon dühös lesz a felhasználó. Tipikus példa az sg.hu. Regisztráció után egy napot (!) kell várnunk, hogy kommentelhessünk. Ekkora hülyeséget régen láttam már. Ha az a cél, hogy ne legyen flame, akkor meg lehet oldani úgy is, hogy csak mondjuk három új üzenetet vehetnek fel a felhasználók a regisztráció után első napon. De a folytatás csak most következik: a regisztrációt követő harminc napig (!!!) nem lehet linket írni a bejegyzésekbe. Gondolom ennek a spammelés megakadályozása a célja. De miért nem lehetett mondjuk ezt is limitálni x darabra? A túlbiztosítás tipikus példája ez.

Citromdíj: sg.hu

A webisztán jóvoltából (utólag is köszi nekik) sikerült eljutnom a hétvégén megrendezésre kerülő Game Developer Forum nevű rendezvényre. Miközben a konferencia anyagát kerestem, elolvastam két, számomra elég semmitmondónak tűnő beszámolót az eseményről, és úgy gondoltam talán nekem is érdemes írni egy amolyan nemhivatalos, inkább szubjektív szempontokat előtérbe helyező élménybeszámolót.
 

Megdobálni Steve Ballmert tojással: gratulálok, ennyi jutott a híres magyar kreativitásból. A külföldi sajtó az MTV épületének felégetése után ismét beszámolhatott Magyarországról. A Nobel díjasok országáról nem annak kéne lennie a következő hírnek, hogy mondjuk új gyógyszert találtunk fel a rák ellen? Így legfeljebb a tojások röppályájának kiszámításából lesz Nobel díjunk.
Ez még jó ügyért is egyértelműen primitív tiltakozási forma, kukagyújtogatáshoz és autóborogatáshoz hasonló. Nem is akarok nagyon belemenni, de azért nem árt elgondolkozni ezen, mielőtt ilyesmire vetemedünk.

Először is, ez önbíráskodás. Ha a dobáló legközelebb előadást tart arról, hogy miért kéne nekem inkább Linuxot használnom, akkor szívesen elmegyek néhány tojással oda, és megdobálom, mert szerintem nem kéne. Ugye így kell kifejeznem a véleményemet, Mr. Balonnadrág? Lehet, hogy Ballmer tojást érdemelne, de azt semmiképpen egy ilyen bunkónak kéne eldöntenie.

Másrészt felfoghatjuk ezt a korrupció elleni tiltakozásnak is. De akkor miért pont Ballmer, amikor ebben az országban sokkal durvább dolgok is történnek? Milliárdok folynak el úgy, hogy még szoftverliszensz se lesz belőle. Lesz belőle viszont szép új medence, meg 220 lóerős autó az "arra érdemes" embereknek.
A korrupció nehezen kezelhető jelenség, hiszen a termelőknek/gyártóknak/szolgáltatóknak nem csak minőségben és árban kell versenyezni, hanem ebben is. Egyébként nézhetjük, ahogy lemaradunk a gyanús bajszos mögött. Persze elítélem a jelenséget én is, de tojással inkább azt kéne dobálni, aki tartja a markát, nem azt, aki penget.

Az úgy kezdődött, hogy... hogy nekem mindig is felállt a hátamon a szőr attól, hogy rengeteg pénzt fizessek ízesített, cukrozott vízért (szörpért, polgáribb nevén) csak azért, mert az van ráírva, hogy Coca Cola, meg Fanta Piroska vagy Szobi helyett. De a marketing rafinált egy dolog e, engem is megtalált a 2 és fél decis, dobozos kiszerelés fajtájában, aminek a nagyon ütős tulajdonsága az ára volt. 99 forintért még ásványvizet se nagyon kapni, nem hogy ízesített löttyöt. Literje meg 400 volt, ami szokatlan módon olcsóbb, mint a nagyobb, fél literes verzióé, amiből láttam már 350 forintért vesztegetett példányt is (700 ft/liter). Szóval olcsó, meg ízes is, de maradt még probléma, mert attól még mindig szénsavas szobiszörp maradt, úgyhogy kellett valami alternatíva.
Kisvártatva meg is érkezett, méghozzá a Topjoy fellegvárából. 95 forint, 2 és fél dl, csinos üveges kiszerelés, 100% szűrt almalé (és más variációk: 100% narancs, 12% szőlő, stb.), aminél jobbat nem is lehetne kitalálni. So, váltás azonnal, és most jön a poén: ennek a terméknek van egy érdekes jellegzetessége. Miután kinyitottad, a kupak belsejében volt egy üzenet. Nem a szokásos "sajnos most nem nyert" marketing baromság, hanem mindenféle kedves vagy proaktív mondat, ami talán feldobja a napodat. Sajnos sok üzenet marhaság volt, de néhány emlékezetes is akadt, például ez:

Három mágikus szó kérem, köszönöm, abrakadabra

Szóval teltek múltak a napok, fogyott a lé, jöttek a palacküzenetek. Aztán egy szép napsütötte délelőttön úgy döntöttem, hogy olyasmit csinálok, amit még soha: kibontás előtt lesem meg mi van a kupakon. Addig-addig forgattam az üveget, amíg ki tudtam betűzni a második mágikus üzenetet. Így szólt: Teljesítem három kívánságod! Elég szkeptikus arc vagyok, de most megfogott spirituális lendület, gondoltam csak beindult az univerzális együttható, és jön a kánaán. Félig nevetve, félig komolyan el is kezdtem a három kívánságom összeállítását. Persze sok filmet láttam már, ezért rutinosan csináltam, az alapkívánságokat kiegészítettem mindenféle melléklettel. (Érdekes nem volt olyan kívánságom, hogy hegynyi pénz, atombombaflotta, meg ilyenek, csak a szokásos, szép ház, takaros feleség, meg ami a legfontosabb, hogy a saját ötletek megvalósuljanak.) Úgy negyed óra elteltével össze is állt a csomag, úgy gondoltam itt az ideje, hogy pecsétet rakjunk a borítékra, és feladjuk. Szóval kinyitottam a palackot, és ez állt a kupakon:

Teljesítsd három kívánságod!

Azt hiszem egyértelmű az üzenet.